Ritkuló bejegyzéseimet nem szeretném teljesen megszakítani, így a betegszabit kihasználva belinkelek pár videót, zeneszámot, amikre már nagyon vártam. Azért hozzá kell tennem, hogy az 1. mondat duplán szomorú, mert nem igazság, hogy az embernek betegnek kell lennie ahhoz, hogy ilyesmire legyen ideje, másfelől a betegség sem egy vidám dolog, főleg a kollégámnak nem,  aki duplán dolgozik és közben borzalmasan szidhat... 

A testi-lelki nyomiság általában indikátora annak, hogy nem élhetem ki magam a zenében. Krónikus érdektelenség, frusztráló képek földi javakról, szakmai előmenetelről, kényszeres gondolatok a beilleszkedésről a "normális" társadalomba. Ám itt van a tavasz, ami idén rendkívül inspiráló, friss, izgalmas albumokat tett az internetes reggelizőasztalomra. Ebből szeretnék párat megemlíteni.

Kezdeném a connecticuti dalíró, John Mayer 7. lemezével, amit már ki is adtak meg nem is.  A gitáros-énekes oldalán már korábban elárulta, hogy a The Search for Everything  3 részletben kerül a nagyközönség elé.Lehet vitatni az unortodox lemezkiadási stratégiát, nálam elérték a kívánt hatást, ismerem az eddig megjelent összes dalt. A lemez 1., 4 track-ből álló szekvenciája januárban jelent meg, amelyen a "húzódal" a Love on the weekend, a Jimmy Fallon Show-n debütált. Semmi bravúr nincs benne,  a szerelmes nóta egy sziklaszilárd középtempón úszik, suhan a szétfolyó  éjszakai fényekre emlékeztető gitárbetétek mentén. 

 John Mayertől meglepő módon egyből 2 lírai hangvételű dal is felkerült erre a lemezharmadra, mindkettő zongorás kísérettel, igaz a Changing c. dal végén beépít egy nagyívű gitárszólót. 

A második hullám ( Wave two ) február óta hallható, a szubjektív megítélésem szerint ez egy jobb eresztés. Talán a pandás jelmez teszi, de még az I still feel like your man videója is tetszik. Első hallgatásra egy megnyugtató, bólogatós popdal, de a kellemes vokálszivárányokon kívül a pici gitármotívumokból itt-ott néha polifonikusan összeálló alap is figyelemre méltó.  

Erről az albumrészletről a Helpless c. dal tetszik a legjobban, talán azért, mert ez kicsit nyersebb, mint a többi.

A The Search for everyting 14-én pénteken lesz teljes egészében elérhető a hallgatók számára. Nagyjából sejthető, milyen hangulatú és hangszerelésű dalok várhatóak még, de talán az új stratégia része a meghökkentés is, tehát kíváncsian várom a maradék lemezt. 

Összességében  az új album kicsit poposabb lett, mint az előzőek ( hála Istennek, szerintem az utóbbi lemezek "rezignált, kiégtem, belassultam, a teraszon poncsóban és kalapban pengető John Mayer vagyok" egy kissé túljátszottnak tűnt), de nem süllyedt a "Your Body is a wonderland" szintjére. Ami pedig a zenei minőséget illeti, jó hír a John Mayor Trio rajongóinak, hogy a lemezen többek között Steve Jordan és Pino Palladino is közreműködik. John, aki habár mostanában mindig kihangsúlyozza, hogy ő inkább "író", mint előadó, még mindig pimaszul lazán pengeti be magát a világ legjobb bluesgitárosai közé ( és ezt nem én, hanem a nagyok mondják). 2008-ban volt szerencsém látni élőben, remélem 10 évente legalább egyszer megadatik ez az élmény, ezzel a zenekari felállással pedig még inkább kíváncsi lennék rá.

Mr. Mayer, please come to Stuttgart!:)

Holnap  egy amerikai énekesnő lesz terítéken, aki a 90-es évek óta táplálja a rajongói lelkét, a márciusban megjelent lemeze  pedig egyenesen az elmebajokról szól. Mondhatnám szakmámba vág.