Tegnap igazán Berenikének érezhettem magam. Sőt, úgy döntöttem , hogy egy estére krétai nőszemély leszek. Mindenféle sznobizmust félretéve, voltak aggályaim a Giannis Haroulis koncerttel kapcsolatban, féltem, hogy a népzenei félhangos vibrátók között túl sokat fogok az órámra gondolni.

Ha így lett volna, ez a blog most nem íródna. Remélem hozzáértők nem olvassák a bejegyzést, mert a krétai tradicionális hangszereket sajnos nem tudom megnevezni. Az biztos, hogy az énekes buzukin játszott, a háttérben krétai mandolin szólt, a fúvós hangszerek között pedig volt egy fehér, felfújható malacra hasonlító duda, amiről később kiderült, hogy tényleg malacból van. A nagybőgő sem a klasszikus formában jelent meg. A népzenei szekciót erősítette az elektromos gitár és egy dobos, aki valószínűleg minden stílusban ugyanígy lenyűgözött volna. Műfajilag talán a krétai folk és könnyűzene egészséges keveréke lehetne az orientáló megnevezés.

Nem szeretném hosszúra nyújtani az élménybeszámolót. Az előadás tiszta, hiper-energikus, technikailag vérprofi, számomra a hangszerek és a dallamok miatt unikális volt, ugyanakkor a szövegértés teljes hiánya ellenére is célba talált.  Minden dalnál kaptam egy kis magyarázatot P-tól, hogy kb. miről szól a szöveg.

Jöjjön akkor a blog valószínűleg többek által félreérthető része. Nem vagyok egyedül a problémával, ezért merek róla beszélni. Amióta itt élek, sajnos a női öntudatom valamiért teljesen háttérbe szorult. Nem tudom mi lehet az oka. Talán a végtelen sok munka, konzervatív öltözködési elvárások, a német nőiesség teljes hiánya,az, hogy egy kirakatot nézve nem tudod eldönteni, hogy női vagy férfi ruhát pakoltak-e oda, nem tudom. Egy biztos, tegnap nőnek éreztem magam. Körülöttem a görög nők nőként öltözve jelentek meg, a színpadon pedig 100%-ig férfi embereket láttam. Nem vetkőztek félpucérra, nem hörögtek a mikrofonba, nem osztották a társadalomkritikát vagy más nagy igazságokat, nem káromkodtak totál beállva, ugyanakkor nyoma sem volt bármilyen nyegleségnek vagy nyálcsorgatásnak. P. elmesélte, hogy a krétai férfiak különcök, vadak, mert ők nem a tengerhez kötődnek, mint a többi görög, számukra a hegyek jelentik az otthont, a természetet.Nagyon jól esett, hogy láthattam olyan igazi férfiakat, akik nem szorultak arra, hogy férfiasságukat bármilyen műmájer pótcselekvéssel bizonygassák rendületlenül, a frusztrációjuk nem ütközött ki semmilyen izzadságszagú nagyotmondásban.Minden energiájukat a zenének szentelték, hihetetlen technikai bravúrokkal nyűgöztek le minket, és nem szégyellték szinte az összes dalukat a hazájuknak, tengernek, hegyeknek és emberi esendőségnek szentelni. Nem szégyelltek vérző szárnyú madárkáról vagy édesanyjuk zsebkendőbe csomagolt könnyeiről énekelni.

-Krétai férfit csak fekete ingben lehet látni, ez a szokás. A háztartásnak még mindig része a fegyver, amit gyakran használnak. A legnagyobb tisztelet a nőknek jár. Ha egy asszonyt bántalmaz a férje, akkor az asszony testvére köteles megölni a férjet, majd a férj testvére öli meg az asszony testvérét.Ez a hagyomány még mindig létezik -meséli P.

(közben szüneteltetem az írást, mert itt a környéken hihetetlen énekesmadarak vannak, rendkívül szórakoztatóak, néha inspirálóak  és muszáj ilyenkor kimennem az erkélyre)

Szóval nőnapkor rengeteg cikk jelenik meg a női egyenjogúságról, belefutottam én is egy-kettőbe. Az biztos, hogy a mi szemszögünkből nézve vannak kultúrák és hagyományok, amiket elfogadhatatlannak tartunk, vannak alapvető emberi jogok amiért érdemes lenne kiállni, hogy egy jobb világban éljünk. Az otthoni sajtó persze nem ettől hangos, hanem számomra érthetetlen problémáktól. Mivel nem vagyok a témában kompetens, nem is szeretnék erről nagyon véleményt alkotni, de alapvetően nem találom Európában a hímsovinizmus elviselhetetlen jelenlétét. Nem hinném, hogy valaki csak azért ne érné el a célját, mert nő. Legutoljára óvodás koromban tartottam igazságtalannak az életet ilyen szempontból, mert felháborítónak tartottam, hogy Húsvétkor nem elég, hogy a büdös kölni kimarta a szemem, a csokitojást is oda kellett adnom a szemét fiúknak. Ez a sérelmem szerencsére már elillant így felnőtt koromra, a többi problémát pedig orvosolhatónak találom. Nem nagyon tudom mi a trend társadalmi elvárás terén, de nem is érdekel. Ha mindenki annyira és olyan módon lenne nő/férfi, amit saját maga természetesnek tart, talán nem lenne ennyi frusztrált ember.  

Na Ade!:)

ui: a telefonom által egy kis Giannis:)